1985-ben születtem, 25 éves vagyok, hetedik éve dolgozom mint lap dance-táncos, jelenleg Londonban, egy színvonalas striptease-clubban, ha a számításaim bejönnek, már nem sokáig, legfeljebb még 1 évig. Akkor visszatérhetek eredeti szakmámhoz (kozmetikus vagyok), és megnyithatom saját üzletemet, ahol mint tulajdonos fogok dolgozni, saját magam uraként. Mint minden út, ez is egyetlen lépéssel kezdődött.

Amikor gyakorlaton voltunk az iskolából, 3 táncoslány is járt hozzánk, rendszeresen, legalább havonta egyszer, nem volt titok, hogy sztriptízesek, nem Magyarországon dolgoznak. Úgy tűnt, hogy a külföldi munka bejött nekik, anyagilag rendben voltak, látszott ez a ruhájukon, az ékszereiken és az örökös jókedvükön, ami manapság elég ritka. Valami table dance-clubban dolgoztak Ausztriában.

Innen vettem az ötletet, és már a suli alatt sokszor nézegettem az interneten a lap-dance és hostess-ügynökségek hirdetéseit. A sima apróhirdetéseket, akiknek még honlapjuk sem volt, kihagytam, eleget láttam újságokban, TV-ben, hogy micsoda szélhámosok vannak ebben a szakmában, megbízhatót próbáltam találni. Aztán felhívtam kettőt is, ahol felvilágosítottak, hogy amíg a 18-at nem töltöm be, nem dolgozhatok mint sztriptíz-táncos. Megnyugtattam őket, hogy nem is akarok, előbb elvégzem az iskolát, és még utána se biztos. Hiszen azt, hogy a szüleimnek mit fogok mondani, egyelőre elképzelni se tudtam, gondoltam, hogy nem fognak ujjongani, és akkor még csak finoman fogalmazok.

Nem vagyunk jómódúak, sőt... De a családom azért mindig megpróbált megteremteni nekünk mindent, nekem és a testvéreimnek is (hárman vagyunk). Hát amennyire sikerült. A maradék 10 hónapban csak a sulira koncentráltam, de mint lehetőség, ott maradt a táncos munka. A vizsgák után nyaraltam, vagyis nem dolgoztam júliusig, akkor megint telefonáltam annak a lap-dance-ügynökségnek, akik táncosmunkákat hirdettek, és a legmegbízhatóbbnak tűntek. Telefonon elmondták, kb. mik a lehetőségek, de hogy menjek be az irodába személyesen. Na és ott nyerték el a bizalmamat, hogy kérték, vigyem magammal bátran valamelyik hozzátartozómat, mindegy hogy kit. Akkor jött a dilemma, hogy adom be mindezt otthon. Nem húzom itt nektek, elmondtam mindent őszintén. Elsőre botrány, később sértődés, durca, végül beletörődés és aggódás. Végül a bátyám lett kijelölve, mint kísérő :), kicsit szégyenkeztem miatta, hogy óvodásnak fognak tartani, de másképpen nem mehettem. Megkaptam az időpontot, bementünk, és kb. a következőket mondták el: Nem beszélek nyelvet, ez baj. Kezdő vagyok, tapasztalat nélkül, ez is baj. Nincs semmi ruhám, cipőm, ez is... Jól kezdődött. A külföldi táncosmunkákkal kapcsolatban elég részletesen elmondták, hogy ez sztriptíz, nem topless, vagyis totál le kell vetkőzni, nem csak a felsőt. Hogy egy átlagos lapdance-clubban 8-15 táncoslány dolgozik. A munka lényege a tánc a színpadon, mindenki egyszerre, max toplessig, a vendégekkel való beszélgetés, esetleg 1-2 ital,v agyis a konzumálás, és a "prive", ami egy sztriptíz, átlag 10 percben, egy adott vendégnek, aki azt megfizeti. Főleg szakmai dolgokról beszéltek, amit most már értek, mert így utólag tényleg az a legfontosabb, de a bátyámat (meg engem is, meg otthon a szüleimet is) csak a biztonság érdekelt. Ezt úgy oldották meg, hogy kaptam 3 vagy 4 telefonszámot, lapdance-es lányokét, sőt szerintük az olyan lányos dolgokat, részleteket Ők jobban is el tudják mondani. Egyébként fel is hívtam 1 csajt, aki abszolút nem rajongott az ötletért, hogy ilyenekkel zaklassam, de többé-kevésbé a segítségemre volt. Tulajdonképpen már az jó volt, hogy beszéltem valakivel, aki épségben visszajött :). Hazamentünk gondolkodni, ami 4 napig tartott, főleg a családomnak, mert én menni akartam.

A következő hétfőn telefonáltam, és megterveztünk mindent. Kaptam e-mailben nyelvi segítséget, azt el kezdtem magolni. Olasz duma, nem sok, 3 lap, egyszerű dolgok, köszönés, ismerkedés, hol dolgozol, hol laksz, ilyenek. Azt mondták, augusztusban egyébként se menjek sehova, mindenki nyaral, főleg kezdőként ne. Utólag mondom: igazuk van. De nem is tudtam volna, mert nem volt semmim. Felvettek a helyi egyik discoba pultosnak, a tesóm beprotezsált, kevés pénzért, de örültem. Ott dolgoztam egész augusztusban. Fizetés hetente.

Először a táncosruhákat vettem meg, 2 db, 1 fekete és 1 fehér, 21 000 volt a kettő. Másodszor a táncoscipőt, 14 000-be került, rendesen meg kellett benne tanulnom menni. Harmadik héten vettem egy bőröndöt és elmentem fodrászhoz, körmöshöz. Ezt a barátnőim csinálták ingyen. Közben kb. ment az olasz duma, indulásra kész voltam, mint kezdő striptease-táncos. Beraktak egy programba egy lánnyal, aki szintén kezdő volt, annyival tartott előbbre, hogy 4. alkalommal ment ki, 3 hónapja dolgozott, mint lap dances. 1 hétre mentünk. Pestről indultunk sofőrrel reggel, délután értünk oda a hotelbe. Nem volt valami szép panzió, de azóta rosszabbakat is tapasztaltam. Este jött értünk a sofőr, most egy olasz pultos, bent kaptunk egy elég katonás eligazítást, aztán átöltözés, smink és kezdődött. Fel a színpadra, és onnantól nem volt nehéz. Igazából táncolni, meg rúdon pörgni nem kellett, inkább topogás volt ez, mint pooldance. A DJ folyamatosan mondta mikrofonba, mit kell csinálni, név szerint (választottunk művésznevet), mikor topless, mikor kell lemenni a vendégek közé (american tournak hívják ezt), és ha prive-re akar vinni valaki. A PRIVÉ: nah, ez volt a legkritikusabb. Az olaszok nagyon rámenősek, talán éppen azért lehet fizetésre bírni őket. Amíg a nyelvet csak kicsit beszéltem, nehéz volt jópofán kikerülni a tapogató kezeket, később ez már csak duma kérdése volt, kezelni kellett ezt a dolgot. Mindent egybe véve nem volt gáz. Első este alig kerestem, de pénteken volt 5 prive, 4 italom (nem iszom alkoholt, azóta se, üdítő volt) és ha hozzászámolom a fixet, többet kerestem, mint a pultozással 2 hét alatt.

Innentől ment már könnyen. Hazaértem, volt már egy kis pénzem, nem féltem már, az ügynökséggel azt beszéltük, hogy mivel ez ahely bejött, visszamehetek. Vissza is mentem még 2-szer, aztán továbbléptem olyan lap-dance clubokba, ahol jobban lehet keresni, hiszen már nem voltam kezdő. 2 évig jártam Olaszországba, kb. megtanultam mindent amit a sztiptízről tudni kell. Közben begyakoroltam egy show-t jéggel, nem túl bonyolult, de megteszi, ezért külön pénz jár, ráadásul a prive-im számát is megdobta. Aztán jártam ausztriai tabledance clubokban, a német nem volt az erősségem, később Párizsban, ahol érdekes módon angolul lehetett érvényesülni, aztán sok angol sztriptíz lokálban vidéken, Skóciában, Írországban és végül itt vagyok Londonban, ahol nagyon jól érzem magam. Takarékos voltam, gyűjtöttem a pénzt, hülyeségekre nem költöttem, így az álmaimat úgy néz ki, valóra tudom váltani. Tanulság az, hogy a táncosmunkát, legyen az lapdance, tabledance, pooldance lehet tisztességesen, sexmentesen csinálni, barátom is van, Ő is elfogadja, nemsokára összeházasodunk.

Ez az én történetem,nem volt könnyű, de meg lehetett csinálni. Mindenkinek jó munkát, kitartást kívánok, sziasztok:

Adri